Freud használta először ezt a kifejezést, leírva azt jelenséget, amikor a pszichés konfliktusok szervi megbetegedésekké vagy pszichoszomatikus zavarokká alakulnak e pszichés betegségre hajlamos egyéneknél.
Tünetei:
A szomatizációs betegeknek sokféle panaszuk van, leggyakrabban fejfájás, hányinger vagy hányás, hasi fájdalom, hasmenés vagy székrekedés, állandó kimerültség, vagy a szexuális vágy csökkenése.Tüneteiket általában nagyon tragikusan, sok érzelmi töltéssel adják elő. A szomatizáló betegeknél e tünetek valóban fennállnak, így gyakran a családorvosokat is megtévesztik, akik újabb és újabb kivizsgálásokat írnak elő.
Az esetek többségében a beteg a testi tünetekkel próbálja felhívni a figyelmet magára, törődést, segítséget várva, de a pszichés háttérben egyfajta menekülés is meghúzódhat, leggyakrabban a döntések felelősségvállalás terhétől próbál meg ily módon szabadulni a beteg.
Kezelése:
Nagyon nehéz kezelni, mert ha a kezelőorvos feltárja a beteg előtt a panaszok pszichés hátterét, akkor a beteg teljesen bezáródik, ellenségessé válik. Akiket esetleg valamilyen pszichoterápiára sikerül rávenni, azoknál is nagyon ritka a sikeres gyógyulás.