Szócikk változásai

 

Hahnemann a híres kínafakéreg-kísérletével fedezte fel a homeopátia lényegét. A kínafakéreg kivonat bevételével eredetileg annak lázcsillapító hatását kívánta bebizonyítani. A szer ismételt bevételével viszont a maláriához teljesen hasonló tüneteket tudott kiváltani. Rájött tehát, hogy ami kis adagban enyhíti/gyógyítja az adott tüneteket, az nagy adagban ki is válthat azokhoz nagyon hasonlóakat.

Több évi kísérletezés után 1796-ban született meg a megfigyelés alapján az ún. Hasonlósági szabály. A homeopátia elnevezése is innen ered, jelentése „szenvedésében hasonló”. Ezek után Hahnemann azt a legkisebb dózist kezdte keresni, amely még hatásos, de biztosan nem ártalmas, [mellékhatás]októl mentes. Megfigyelte, hogy a távolabbról hozzá látogató betegeknél az állapot javulása illetve a [gyógyulás] gyorsabban és teljesebben következik be, mint a közelebb lakó pácienseknél. Ez segített felismerni a potenciálás lényegét (potenciálás: ütve-rázás, a homeopátiás [gyógyszer]készítés egyik lépése, melynek során az alapanyagokat különböző mértékben higítják és felrázzák. lásd később). A nagyobb távolságra utazók ugyanis a szekéren zötykölődve mintegy „ütve-rázták” a náluk lévő homeopátiás oldatokat, ezáltal azok egy magasabb energetikai szintre kerültek, így volt lehetséges, hogy ezek a páciensek sokkal jobban reagáltak a kezelésre.

1810-ben jelent meg Hahnemann és egyben a homeopátia alapműve az [Organon], melyben  tanainak elméleti és gyakorlati alapjait írta le. Az ún. klasszikus iskola további fejlődését segítette C. Hering (Philadelphiában alapította meg az első amerikai homeopátiás iskolát) és J.T. Kent amerikai homeopata [orvos]. A homeopátia további neves képviselői Sankaran, Vithoulkas, Scholten. Jelenleg a világ szinte valamennyi országában gyógyítanak homeopátiával illetve foglalkoznak a képzéssel.

 

 

Kapcsolódó szócikkek

---

• Homeopátia
• Homeopátiás gyógyszerek
• Homeopátiás gyógyszerek hatásmechanizmusa
• Komplex készítmények
• Monokészítmények
• Immunizálás homeopátiás szerekkel