Már 2260 szócikk közül válogathatsz.

A Patikapédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes gyógyszerészeti- és orvosi tudástár. Legyél Te is a Patikapédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Gyógyszer beadási mód
Verzió: 3  
Változtatta: Anonym on-line user
Változtatás dátuma: 2009-01-17 22:40:33
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

A gyógyszereket különböző módon juttathatjuk a szervezetbe, hogy milyen módon történik az a gyógyszer összetevőtől, hatásmechnizmusától is függ, és persze a betegségtől, a beteg állapotától.

ORÁLIS GYÓGYSZERADAGOLÁS (szájon át történő beadás)
A leggyakoribb, legegyszerűbb, legbiztonságosabb és a legolcsóbb módja a szájon át történő beadás (orálisan). A szájon át adott gyógyszerek felszívódása elkezdődhet a szájban vagy a gyomorban is, de a legtöbbjük általában a vékonybélből szívódik fel. A gyógyszer átjut a bélfalon, majd a májon, és a véráramon keresztül jut el a megcélzott területre. Értelemszerűen, ha egyből a véráramba jut a szer (intravénásan beadva), akkor hamarabb fejti ki a hatását, és általában kisebb dózis is elegendő, mint az orálisszerek esetén. A szájon át szedett gyógyszer az emésztőrendszerben találkozik a táplálékkal, más anyagokkal, ezért a gyógyszertől függően van, amit csak éhgyomorra, vagy csak étkezés előtt, után, közben kell bevenni. Néhány orálisan adagolt gyógyszer izgatja az emésztőrendszert; például az acetil-szalicilsav (az Aszpirin) és a legtöbb nem-szteroid gyulladásgátló károsíthatja a gyomor és a vékonybél nyálkahártyáját, fekélyt, vérzést okozva.

INJEKCIÓ, PARENTERÁLIS GYÓGYSZERADAGOLÁS
Az injekcióval történő beadás (parenterális beadás) magában foglalja a szubkután, az intramuszkuláris, az intravénás és az intratekális alkalmazásokat.
• Szubkután beadás
: Az ún. szubkután beadásnál a bőr alatti zsírszövetbe szúrják a tűt, a befecskendezett gyógyszer a kapillárisokon vagy a nyirokerek keresztül jut a véráramba, így jut el a gyógyítandó célterületre is a hatóanyag. A szubkután beadást sok, fehérje tartalmú gyógyszernél alkalmazzák, mert ezek szájon át adva megemésztődnének a gyomor-bél traktusban.
• Intramuszkuláris adagolás:Az intramuszkuláris adagolást akkor alkalmazzák, amikor nagyobb térfogatú gyógyszert jutatnak a szervezetbe. Ilyenkor – mivel az izmok mélyebben helyezkednek el –, hosszabb injekciós tűt használnak.
• Intravénás adagolás:Intravénás adagolással lehet elérni, hogy a gyógyszer gyorsan és pontos mennyiségben kerüljön a szervezetbe. E történhet egyetlen injekcióval, vagy a hatóanyag folyamatos adagolásával, infúzióval. Az intravénás adagolásnál a vénába szúrják az injekciót, ez akkor okoz kisebb-nagyobb nehézséget, ha a véna nehezen található meg, ami a különösen elhízott betegeknél elég gyakori.

SZUBLINGVÁLIS ADAGOLÁS: A nyelv alá helyezve a gyógyszert, az szétmállik, a hatóanyag ilyenkor közvetlenül a nyelv alatti apróbb erekbe szívódik, vagyis nem halad át az emésztőrendszeren és azonnal a véráramba kerül. A legtöbb gyógyszert azonban nem lehet ilyen módszerrel beadni, mert a felszívódás gyakran nem teljes, és megbízhatatlan.

REKTÁLIS BEADÁSI MÓD: A szájon át adagolt gyógyszerek többsége kúp formájában is rendelkezésre áll. A kúpok vivőanyaga, a végbélbe juttatáskor feloldódik, a hatóanyag pedig végbél belső falán lévő, a vékony ereken keresztül jut a véráramba. Akkor célszerű rektálisan adagolni, ha a beteg nem tudja bevenni tablettát hányinger miatt, vagy nem tud nyelni, vagy nem ehet például műtét után.

TRANSZDERMÁLIS BEADÁSI MÓD: Egyes hatóanyagok a bőrön keresztül is felszívódnak. Ezeket az anyagokat egy speciális tapaszra viszik fel – kiegészítve olyan vegyületekkel, amelyek fokozzák a bőr áteresztőképességét –, az injekcióhoz hasonlóan a hatóanyag áthaladva a bőrön bekerül a véráramba. Ez a beadási mód lehetővé teszi a lassú, órákon vagy napokon keresztül tartó folyamatos adagolást. Egyes betegeknél bőrirritációt váltanak ki a tapaszok. Csak azoknál a szereknél alkalmazható ez a beadási mód, amelyeknél már kis mennyiség is kifejti hatását. Ilyen hatóanyag például a nitroglicerin (anginás panaszokra), a szkopolamin (utazási betegségnél), a nikotin (a dohányzás abbahagyásához), a klonidin (magas vérnyomás ellen), és a fentanil (fájdalomcsillapításra).

INHALÁLÁS, BELÉGZÉSES GYÓGYSZERADAGOLÁS: Azt altatógázok vagy az aeroszolos, adagolópumpás, asztma elleni gyógyszerek belégzéssel jutnak be a szervezetbe. A légutakon keresztül közvetlenül a tüdőbe kerülnek, és ott felszívódnak a vérkeringésbe. Viszonylag kevés gyógyszert adagolnak így, mivel az inhalációnál gondosan ellenőrizni kell, hogy a beteg adott idő alatt megfelelő mennyiségben kapja-e a gyógyszerét. Az adagolópumpás készítmények hasznosak azoknak a gyógyszereknek a bevitelére, melyek közvetlenül a hörgőkre hatnak (azok a csatornák, melyek a levegőt a tüdőbe vezetik). Mivel a gyógyszer felszívódása aeroszolok belégzése után igencsak változó, ezt a módszert ritkán használják olyan gyógyszerek beadására, melyekkel a tüdőn kívüli szerveket és szöveteket veszik célba.

A gyógyszereket különböző módon juttathatjuk a szervezetbe, melyet befolyásolnak a gyógyszer összetevői, hatásmechnizmusa, a betegség, a beteg állapota.
 

Orális gyógyszeradagolás:

=szájon át történő beadás
A leggyakoribb, legegyszerűbb, legbiztonságosabb és a legolcsóbb módja a szájon át történő beadás (orálisan). A szájon át adott gyógyszerek felszívódása elkezdődhet a szájban vagy a gyomorban, de a legtöbbjük általában a vékonybélből szívódik fel. A gyógyszer átjut a bélfalon, majd a májon, és a véráramon keresztül jut el a megcélzott területre.

Ha közvetlenül a véráramba jut a szer ([intravénás]an beadva), akkor hamarabb fejti ki a hatását, és általában kisebb dózis is elegendő, mint az orális szerek esetén. A szájon át szedett gyógyszer az emésztőrendszerben találkozik a táplálékkal, más anyagokkal, ezért a gyógyszertől függően van, amit csak éhgyomorra, vagy csak étkezés előtt, után, közben kell bevenni. Néhány orálisan adagolt gyógyszer izgatja az emésztőrendszert, mint például az [acetilszalicilsav] (= Aszpirin) és a[nem szteroid gyulladáscsökkentők] károsíthatják a gyomor és a vékonybél nyálkahártyáját, fekélyt, vérzést okozva.

Parenterális gyógyszeradagolás:
Az injekcióval történő beadás (parenterális beadás) magában foglalja a [szubkután], az [intramuszkuláris], az intravénás és az intratekális alkalmazásokat.
• Szubkután beadás:

Az ún. szubkután beadásnál a bőr alatti zsírszövetbe szúrják a tűt, a befecskendezett gyógyszer a kapillárisokon vagy a nyirokerek keresztül jut a véráramba, így jut el a gyógyítandó célterületre is a hatóanyag. A szubkután beadást sok, fehérje tartalmú gyógyszernél alkalmazzák, mert ezek szájon át adva megemésztődnének a gyomor-bél traktusban.
• Intramuszkuláris adagolás:

Az intramuszkuláris adagolást akkor alkalmazzák, amikor nagyobb térfogatú gyógyszert jutatnak a szervezetbe. Ilyenkor – mivel az izmok mélyebben helyezkednek el –, hosszabb injekciós tűt használnak.
• Intravénás adagolás:

Intravénás adagolással lehet elérni, hogy a gyógyszer gyorsan és pontos mennyiségben kerüljön a szervezetbe. Történhet egyetlen injekcióval, vagy a hatóanyag folyamatos adagolásával, infúzióval. Az intravénás adagolásnál a vénába szúrják az injekciót, ez akkor okoz kisebb-nagyobb nehézséget, ha a véna nehezen található meg, ami a különösen elhízott betegeknél elég gyakori.

Szublingvális adagolás:

A nyelv alá helyezve a gyógyszert, az szétmállik, a hatóanyag ilyenkor közvetlenül a nyelv alatti apróbb erekbe szívódik, vagyis nem halad át az emésztőrendszeren és azonnal a véráramba kerül. A legtöbb gyógyszert azonban nem lehet ilyen módszerrel beadni, mert a felszívódás gyakran nem teljes, és megbízhatatlan.

Rektális beadási mód:

A szájon át adagolt gyógyszerek többsége kúp formájában is rendelkezésre áll. A kúpok vivőanyaga, a végbélbe juttatáskor feloldódik, a hatóanyag pedig végbél belső falán lévő, vékony ereken keresztül jut a véráramba. Akkor célszerű rektálisan adagolni, ha a beteg nem tudja bevenni tablettát hányinger miatt, nem tud nyelni, vagy nem ehet például műtét után.

Transzdermális beadási mód:

Egyes hatóanyagok a bőrön keresztül is felszívódnak. Ezeket az anyagokat egy speciális tapaszra viszik fel kiegészítve olyan vegyületekkel, melyek fokozzák a bőr áteresztő-képességét. Az injekcióhoz hasonlóan a hatóanyag áthaladva a bőrön bekerül a véráramba. Ez a beadási mód lehetővé teszi a lassú, órákon vagy napokon keresztül tartó folyamatos adagolást. Egyes betegeknél bőrirritációt váltanak ki a tapaszok. Csak azoknál a szereknél alkalmazható ez a beadási mód, amelyeknél már kis mennyiség is kifejti hatását. Ilyen hatóanyag például a nitroglicerin (anginás panaszokra), a szkopolamin (utazási betegségnél), a nikotin (a dohányzás abbahagyásához), a klonidin (magas vérnyomás ellen), és a fentanil (fájdalomcsillapításra).

Inhalálás, belégzéses gyógyszeradagolás:

Azt altatógázok vagy az aeroszolos, adagolópumpás, [asztma] elleni gyógyszerek belégzéssel jutnak be a szervezetbe. A légutakon keresztül közvetlenül a tüdőbe kerülnek, és ott felszívódnak a vérkeringésbe. Viszonylag kevés gyógyszert adagolnak így, mivel az inhalációnál gondosan ellenőrizni kell, hogy a beteg adott idő alatt megfelelő mennyiségben kapja-e a gyógyszerét. Az adagolópumpás készítmények hasznosak azoknak a gyógyszereknek a bevitelére, melyek közvetlenül a hörgőkre hatnak (azok a csatornák, melyek a levegőt a tüdőbe vezetik). Mivel a gyógyszer felszívódása aeroszolok belégzése után igencsak változó, ezt a módszert ritkán használják olyan gyógyszerek beadására, melyekkel a tüdőn kívüli szerveket és szöveteket veszik célba.










Médiapédia Netpédia Biciklopédia Jógapédia Szépségpédia Mammutmail Webfazék
marketing és média tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár jóga gyakorlatok, tudástár szépség, divat, smink

nagy fájlok küldése

online receptek

A Patikapédián olvasható cikkek orvos moderátor jóváhagyása után jelennek meg,
de nem helyettesítik az orvosával, gyógyszerészével történő személyes konzultációt!