A nyelőcsőrákban megbetegedők életkora általában 50 és 70 év között van, előfordulása a férfiaknál gyakoribb, s esetükben az egyébként is csekély gyógyulási esély még rosszabb, mint a nőknél.
A nyelőcsőrák okai
A kiváltó okok között legfontosabbakként a táplálkozási szokásokat tartják számon. Az alkoholfogyasztás, a rendszeresen, forrón elfogyasztott étel, a túl fűszeres étrend, a vitaminhiány, valamint a dohányzás, a munkahelyi ártalmak – például egyes vegyszerek éveken át történő használata – említhető a veszélyeztető tényezők között.
A nyelőcső kémiai vagy fizikai sérülései, hegei és a szöveteket károsító sugárterápia is említhető a kockázati tényezők sorában.
Milyen tünetei lehetnek a nyelőcsőráknak?
Az esetek döntő többségében a nyelőcsőrák diagnosztizálásakor a tumor már előrehaladott állapotban van jelen a szervezetben. Legfontosabb a tünet a nyelési nehézség lehet. Ennek a tünetnek azonban számos válfaja létezik: nyelési gondokat beidegzési zavar, elzáródás, gyulladás, de akár görcsök és pszichés tényezők is okozhatnak.
A nyelőcsőrák gyanúja akkor vetődik fel inkább, ha a nyelési nehézség nem folyadékiváskor, hanem szilárd táplálék elfogyasztásakor jelentkezik. Ez kezdetekben nem állandó panasz, ám az idő előrehaladtával egyre sűrűbben fordulhat elő, és súlyossága – a nyelőcső átmérőjének fokozatos szűkülésével – erősödik, egy idő után már a pépes ételek fogyasztása is fájdalmat okoz.
Tünet lehet a visszatérő hányás és csuklás, a hátba kisugárzó fájdalom, vérszegénység, valamint mindezek mellett a rákos folyamat általános jellemzőjeként is számos alkalommal leírt fogyás. Figyelmeztető jel a tartós köhécselés éppúgy, mint a krónikus rekedtség.
A nyelőcsőrák kezelése
A nyelőcsőrák kezelésének alapja a sebészi beavatkozás, amelyet gyakran egészítenek ki [kemoterápiával]?. Operációra ugyanakkor a kései felismerés és a páciensek ekkora rendszerint leromlott általános állapota miatt gyakran nincs lehetőség. A gyógyszeres kezelés meg is előzhető az operációt (neoadjuváns kevezés), ez esetben a célja a már nem operálható daganat „visszafogása” olyan szintre, amely mégis esélyes lehet a műtétre.
A kezelések során előfordul, hogy a kemoterápiát ötvözik a sugárkezeléssel. Külső sugárkezelést kobaltágyúval, vagy lineáris gyorsítóval végeznek, belső sugárkezeléshez after-loading, azaz „utántöltő” berendezést használnak: a sugárforrást a nyelőcső üregébe helyezik, s azt rendszeresen „utántöltik”.
A nyelőcsőrákban szenvedő betegeknél a kezelések sok esetben már nem szolgálhatják a gyógyulást, hanem a cél az életminőség lehetőségekhez képest való fenntartása, a természetes táplálkozás minél további fenntartása és a fájdalomcsillapítás (palliatív kezelés).