A kortizon a gerincesek mellékvesekérgében termelődő szteroid hormon, amely valójában hidrokortizon néven is ismert. A glukokortikoidok csoportjába tartozik. A [kortisol]? közeli rokona. A kortizon, néhány más hormonnal együtt ún. stresszhormon. Ez, nagyon leegyszerűsítve a következő mechanizmus alapján „dolgozik”: Veszély eseten a mellékvesekéreg fokozott mennyiségben választ ki olyan stressz-hormonokat, mint az adrenalin, a noradrenalin és a kortizon, mert ezek arra szolgálnak, hogy ellássák a szervezetet a várható testi megterhelés menedzseléséhez szükséges cukorral és zsírral. Ilyen esetekben a szervezet a túlélés érdekében mindent háttérbe szorít.
A kortizon, mint készítmény:
Gyulladáscsökkentésre használták.
Később számos klinikai teszt megerősítette, hogy a kortizon nem gyógyítja a gyulladást. Bár alkalmazása komoly mellékhatásokkal járt, mégis használták allergiás és asztmás megbetegedések tüneti kezelésére.
Erős, anti-anabolikus hatású készítmény, melynek alkalmazásakor jelentős izomveszteség lépp fel és degenerálódhat az ízület és a kötőszövet.
Csontritkuláshoz vezethet, mivel elvonja az ásványi anyagokat a csontokból. gyermekeknél csökkentheti a növekedést, felnőtteknél pedig gyengíti a csontokat és a kötőszövetet.
Gyengíti az immunrendszert.
A fent említett mellékhatások miatt fontos a megfelelő alkalmazása.
Az 1936-ban természetes forrásból, mellékveséből kivont, majd tisztított kortizont az amerikai Lewis Hastings Sarett 1948-ban állította elő mesterséges úton.