A tüsszentés bizonyos izmok görcsös összerándulásával hirtelen és zajosan távozik a levegő az orron vagy a szájon át. A tüsszentés 
akarattalanul bekövetkező reflexes működés, amelyet rendszerint az orr nyálkahártyájában levő ideg ingerlődése vált ki, de az is előidézheti, ha a látóideget túlzottan erős fényhatás ingerli.
Gyakran jár tüsszentéssel a felső légúti fertőzés, pl. a nátha, amikor is gyulladás miatt a nyálkahártya megduzzad. Apró részecskék (bors vagy krétapor) belégzése szintén tüsszentéssel jár, mert ingerlődik az orr nyálkahártyája.
A gyakori tüsszentés leggyakoribb okai közé az allergizáló hatású anyagok, köztük a penészgombák spórái és a virágporok tartoznak. Az allergia miatt gyakran tüsszentők szabadon megvásárolható gyógyszerektől (hisztamin és vérbőség elleni szereket tartalmazó orrcseppektől) remélhetik, hogy a panaszuk megszűnik.
A tüsszentés visszafojtása veszélyes lehet, mert károsodhat a [hasizom]?, s nem tesz jót a középfülnek sem, hiszen levegő préselődik a fülkürtbe. Elvétve azonban az is előfordul, hogy a visszafojtásból eredő nagy nyomás hatására megreped a dobhártya.