Ha egy macskát pár méterről leejtünk a földre, biztosan a talpára esik (és sértetlen marad). Ez jó példa arra, hogy milyen gyors beavatkozást tesznek lehetővé a testtartást és tájékozódást szabályozó reflexek. Ha megcsúszunk a jeges járdán, testünk védekezésként olyan irányban fordul el, hogy visszanyerjük egyensúlyunkat, és sokszor a karunkat is kinyújtjuk, megelőzendő az elesést.
E bonyolultabb reakciókat a gerincvelőnél magasabb rendű mozgásközpontok szabályozzák. A belső fülben található egyensúlyérző szerv folyamatosan ellenőrzi a test térbeli helyzetét. Amikor megbotlunk, ez az érzékszerv azonnal üzenetet küld az agyalap hátsó részénél levő kisagynak, amely azután kiadja az alsó és felső végtagoknak a megfelelő parancssorozatot olyan mozdulatsorra, amellyel a legrövidebb időn belül visszanyerhetjük egyensúlyunkat. Mindez sokkal rövidebb idő alatt megy végbe, mint ha ezt a mozdulatsort tudatosan kellene összeállítanunk. Az ilyen típusú tájékozódási vagy orientációs reflexek egyszerű példái csecsemőkön is megfigyelhetők. Ha például hírtelen elengedjük a baba fejét, átkaroló mozdulatot tesz, mintha csak el akarná kapni. Ez az ún. Moro-reflex, normális fejlődés esetén néhány hetes korban megszűnik.